Dr. Kempler Péter egyetemi docens

Az idegbántalmak gyógyszerrel kezelhetők!

Az egyik legsúlyosabb következményekkel járó elváltozást az idegbántalmak jelentik. Dr. Kempler Péter egyetemi docenst, a Semmelweis Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájának osztályvezető főorvosát kérdeztük, mi váltja ki ezeket a zavarokat és milyen tünetekre kell felfigyelni a diabéteszeseknek.
– Ismert, hogy a cukorbetegség jelentősen gyorsítja az érelmeszesedést. Az erek – elsősorban a kiserek – károsodása pedig idegrendszeri elváltozásokat, neuropátiát okoz. Ez úgyszólván szervezetünk egészét érintheti, hiszen az idegpályák teljes testünket behálózzák, valamennyi életfunkciónkat szabályozzák. A tünetek eleinte rendszerint a végtagokon jelentkeznek, főként a lábon, mivel az idegpályák ott a leghosszabbak, károsodásuk kockázata is a legnagyobb. Eleinte hangyamászásszerű érzésről, bizsergésről, zsibbadásról panaszkodnak a betegek, később már égő vagy szúró fájdalmat is szenvedhetnek.
Tipikus tünet, hogy ez a fájdalom enyhe tapintásra, például egy takaró érintésére is felléphet, ugyanakkor járás közben nem fokozódik, sőt enyhülhet.

A kellemetlen érzéseken kívül, mi az idegrendszeri szövődmények fő veszélye?
– A beteg hosszú évekig tünetmentes marad, miközben a neuropátia a toxikus károsító hatását kifejti. A frissen felfedezett diabéteszesek fele szenved valamilyen mérvű idegbántalomban. Az előbb említett érzészavar is veszélyes kettősséget mutat. Egyfelől fokozott érzékenységet, fájdalmas tüneteket okoz, másfelől a hő- és fájdalomérzet károsodása következtében a beteg olykor észre sem veszi a lábát érő sérüléseket, például, ha feltöri a cipő, netán egy szögbe lép. Emiatt fekélyek támadhatnak a lábon, a talpon, amelyek szintén fájdalommentesek. Az ilyen sérülések melegágyai a kórokozóknak, fertőzéseknek, miközben a diabétesz miatt a gyógyhajlam amúgy is rossz. Elhanyagolt esetben a folyamat a mélybe terjedve elérheti az ízületeket, a csontokat is. Ezért a nem balesetből eredő végtagcsonkoló műtétek nagyságrenddel gyakoribbak a diabéteszeseknél, mint más betegek esetében. Az idegbántalom károsítja a beidegzett izmok működését, következményes izomgyengeséget, mozgáskorlátozottságot, sőt mozgásképtelenséget okozva.

A vegetatív, az akaratunktól független idegrendszer is károsodhat?
– Természetesen igen. Az első tünet a szívfrekvencia emelkedése lehet. A vegetatív idegrendszer rendellenessége sok esetben a koszorúér-keringés zavarához vagy szívinfarktushoz vezet. Ám éppen az idegkárosodás miatt ezek rejtve, fájdalommentesen alakulhatnak ki. Szívelégtelenség, hányás, a szénhidrát-anyagcsere megmagyarázhatatlan felborulása felveti az infarktus gyanúját.
Az idegbántalmak az emésztőrendszert is károsíthatják. A nyelőcső működészavara miatt a mellkas közepén égő érzésre, savas felböfögésre panaszkodik a beteg. A legsúlyosabb esetben a gyomor működése szinte teljesen leállhat, olykor az orvosok daganatos betegségre gyanakszanak, holott idegbántalom van a tünetek hátterében. A beállíthatatlannak tűnő diabétesz vagy a gyakori hipoglikémiák esetében is gondolni kell a neuropátia lehetőségére.

Miképpen lehet kimutatni ezt a szövődményt és egyáltalán kezelhető-e?
– Ma már egyre jobb diagnosztikai lehetőségek állnak rendelkezésre e szövődmények felderítésére. Tudományos igénnyel ez aprólékos munkát igényel, a napi orvosi gyakorlatban viszonylag egyszerűen vizsgálható. A neuropátia gyógyszeres kezelésére egy évtizeddel ezelőtt nem volt mód, ma már a zsíroldékony benfotamint tartalmazó kapszula hatásosságát – elsősorban a kellemetlen, fájdalmas tünetek enyhítésében – tudományos tanulmány és kórházi gyakorlat is alátámasztja. Természetesen alapvető a diabétesz kezelése, a cukoranyagcsere, a koleszterinszint és a vérnyomás megfelelő beállítása.

Dr. Kempler Péter 1979 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem ÁOK I. számú Belgyógyászati Klinikáján. Munkásságának fő területe a cukorbetegség által okozott idegrendszeri károsodások kutatása és gyógyítása. Fiatal orvosként a keringési rendszert befolyásoló reflexeket vizsgálta. A Tudományos Diákkör keretében bevont orvostanhallgatókkal, valójában hagyományos diagnosztikai módszerekkel – vérnyomásméréssel, EKG-vizsgálatokkal –, ám aprólékos megfigyelő és elemző munkával vizsgálták a cukorbetegség idegbántalmakat okozó szövődményeit. A kilencvenes években vált ismertté, hogy azoknak a diabéteszeseknek, akiknek ilyen elváltozásaik voltak, lényegesen megnőtt a halálozási arányszámuk.
Kempler doktor 1992-ben lett az orvostudományok kandidátusa, 2000 óta az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem habilitált doktora és öt éve docens a klinikán. {mos_ri:7}