Dr. Soltész Gyula professzor

Bízzunk a tudományban és önmagunkban!

Vezetője egy olyan egészségügyi munkacsoportnak, amely – bekapcsolódva a nemzetközi kutatómunkába – a fiatalkori cukorbetegség előfordulásának színtereit és gyakoriságát térképezi fel, hogy következtetni lehessen az előidéző okokra és a megelőzés módjaira. Magyarországon százezer 14 év alatti gyerek közül évente tíz válik cukorbeteggé. Tegyük hozzá, két évtizeddel ezelőtt arányuk még harmadennyi volt, bár ilyen tekintetben nálunk a helyzet most is kedvezőbb, mint több nyugat-európai országban. 

Professzor úr, mi az oka, hogy egyre több a fiatal 1-es típusú diabéteszes?
– Genetikai és környezeti okok játszanak közre, s ezek olykor egymás hatását erősítik. Több esetben a családon belül halmozódik a betegségre való hajlam. A gyerekre nézve nagyobb kockázattal jár, ha a szülők közül az édesapa az 1-es típusú diabéteszes. Az esélyek szempontjából hátrányos, hogy napjainkban egyre későbbi életkorban szülnek a nők. A statisztika szerint ugyanis a fiatal anyák kisgyermekei ritkábban válnak cukorbeteggé. Érdekes tapasztalat, hogy a bölcsődében, óvodában felnövő gyerekek körében is kevesebb a diabéteszes, mint a túl „steril” körülmények között, otthon neveltek esetében. A gyermekközösség hatására ugyanis „edződik” az immunrendszer, s ez bizonyos védelmet nyújt.

Az orvostudomány évről évre, sőt ma már inkább hónapról hónapra új eredményekkel rukkol elő. Milyen újdonságokra számíthatnak a közeljövőben a cukorbetegek?
– Sajnos igazi áttörésről nem tudok beszámolni. A média, a nem szakirányú sajtó olykor még kísérleti stádiumban lévő vagy csupán speciális esetekben használható eljárásokat általánosan alkalmazhatónak állít be, és ezzel hiú reményeket kelt. Szerintem még nem belátható az az idő, amikor a diabéteszt műtéti úton, hasnyálmirigy-átültetéssel rutinszerűen gyógyítani lehet. Persze sorra születnek komoly eredmények, s e tekintetben minden kis lépésnek is örülni kell. Hamarosan forgalomba kerül olyan inzulinkészítmény, amelynek segítségével az éjszakai vércukorszint egyenletesebbé tehető. Előbb-utóbb kifejlesztik a „vértelen” vércukormérést, ha sikerül infravörös sugárral kiváltani a tűt.

Milyen általánosan követendő magatartást ajánl professzor úr a kis betegek és szüleik figyelmébe?
– Talán a legfontosabb, hogy ne fejlődjön ki a testet-lelket bénító betegségtudat. Tudom, nehéz ezt elfogadni, de nagyon fontos, hogy bátran és tudatosan nézzenek szembe a betegséggel. Ne veszítsék el kedélyüket és önbizalmukat azért, mert más életmódbeli szabályokat kell betartaniuk, mint a többieknek. A fiatalok bízzanak és bízhatnak is abban, hogy még az ő életükben lehetővé válik a cukorbetegség teljes gyógyítása.

Dr. Soltész Gyula a pécsi egyetem orvosi fakultásán szerzett diplomát, majd 1972-ben Oxfordban, 1982-ben pedig Londonban ösztöndíjjal folytatta tanulmányait. 1999 óta az Európai Diabétesz Társaság alelnöke, és a 2002-től kezdődő kétéves időszakra már megválasztották a Magyar Diabétesz Társaság elnökének. (Sok elfoglaltsága mellett a professzor úr a Cukorbeteg Élet szerkesztőbizottságában is tevékenykedik.) {mos_ri:7}