Dr. Békefi Dezső

„Segítsük a cukorbeteg gyermek önállósodását”  

A főorvos úr gyermekgyógyászként miként került kapcsolatba az újszülöttek és a serdülők cukorbetegségének problémáival?
– Először újszülöttgyógyászként kezdtem a cukorbetegség témakörével foglalkozni még a SOTE I. számú Gyermekklinikáján. 1976-ban alapító tagja voltam az I.sz. Belgyógyászati Klinika (Dr. Tamás Gyula és Dr. Baranyi Éva), az OTKI Szülészeti Klinika (Dr. Szalai János, majd Dr. Egyed Jenő és Dr. Csákány György) és az I.sz. Gyermekklinika (Dr. Szolnoki Judit és jómagam) által létrehozott interdiszciplináris teamnek, amely a cukorbeteg terhesek és újszülöttjeik korszerű ellátására alakult. A Gyermekklinikán – noha ott a cukorbeteg gondozásban nem vettem részt – Barta Lajos professzor és munkatársai tevékenységét látva tapasztalhattam, hogy milyen problémákkal foglalkozik a gyermekdiabetológia, s azt is, milyen nagy jelentősége van annak, hogy ezekkel a betegekkel kiemelten foglalkozzanak. 1980-ban kerültem Tatabányára, a Gyermekosztály élére. Az itteni kórház gyermekorvosi struktúrájának kialakításakor vált nyilvánvalóvá, hogy meg kell szerveznünk itt is a megyei gyermekdiabétesz-gondozást.
Országosan ezidőtájt kezdtük szorgalmazni, hogy minden megyében alakuljon ki a gyermekkori cukorbetegek helybeli gondozása. A Gyermekdiabetes Szekcióban 1984 óta dolgozunk azért, hogy a gyermekek ellátása valamennyi gondozóban egységes elvek és gyakorlat alapján történjék.

Miként észlelhetik a szülők, ha diabétesz gyanúja merül fel egy gyermeknél?
– A gyermekkori cukorbetegség tünetei régen ismertek és többnyire egyértelműek. Ha egy gyermek sokat iszik, sokat pisil, viszonylag sokat eszik és ennek ellenére fogy, akkor alapos a gyanú a diabéteszre. Ilyen tünetek esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, hiszen könnyebb helyzetben van az a kis páciens, akinek betegségére időben fény derül, nem pedig esetleg a – kezelés nélkül – rövid időn belül fellépő diabéteszes kóma nyomán.

Mit tehet egy cukorbeteg gyermeket gondozó szülő a kis beteg érdekében?
– Ki kell ismernie a gyermek szervezetének legkülönfélébb reakcióit. Például, hogy sajátosan nála mikor kezd hatni az inzulin – és ez mitől függ? A beadás helyétől, a gyerek mozgásától, aktivitásától az inzulinbeadást követően vagy éppen a fáradtságától, esetleges más betegségétől? A különböző körülmények mennyire befolyásolják nála az inzulinérzékenységet, ez mennyire függ például a mozgáshoz társuló izgalmaktól – mondjuk egy sportverseny esetében? És lehetne sorolni tovább az élet megannyi apró mozzanatát.

Mi a legfontosabb?
– Folyamatosan erősíteni kell azt az életérzést, hogy ő nem beteg, hanem az egészsége feltételekhez kötött. Támogatni kell a gyermek önállósodását a diabétesszel kapcsolatos olyan tennivalókban, mint például a vércukormérés, az inzulinbeadás, a megfelelő étrend önálló betartása. Sokszor ez a „köldökzsinór-elvágás” nehezebb, mint maga a betegségvezetés. Segítségül néhány támpontra hívom fel a figyelmet:

• Iskoláskorra a gyermeknek meg kell tanulnia önállóan mérni a vércukrát és állást foglalnia arról, hogy „ez jó, ez alacsony, ez magas érték”.
• 9–10 éves korra az ismert ételekből a tálról ki kell tudnia szedni annyit, amennyi az adott étkezéskor számára szükséges.
• 10–12 éves korra a gondozáson neki kell a felvetett diabetológiai problémákra választ találnia. Például: „magasak a reggeli vércukraid, milyen okai lehetnek ennek, és mit tegyünk ellene”?
• 12–14 éves korra a nem szokásos napirendet – mint a kirándulás, a koraesti program stb. – tervezze meg a maga számára. Az enyhe hipoglikémiát tudni kell önállóan rendeznie, beleértve az ezt követő gyakoribb vércukormérést is.
• 14 éves korától már lehetőleg ne a szülővel járjon a gondozásra. A szülő ugyan elkísérheti, de a gyerek legyen négyszemközt is az orvosával!

Általános tanulságként érdemes megszívlelni Kahlij Gibran A Próféta című könyvéből a gyermekekről írott intelmeket: „Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek, ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai... és bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak.”

Dr. Békefi Dezső 1965-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Majd a SOTE I.sz. Gyermekklinikáján dolgozott egyetemi adjunktusként 1980-ig. Majd – a napokban történt nyugdíjazásáig – a tatabányai Szent Borbála Kórház Gyermekegészségügyi Egységének osztályvezető főorvosa volt. A Magyar Diabetes Társaságnak 1976 óta vezetőségi tagja.
1984–1992 között a társaság főtitkára volt, közreműködött a MACOSZ megalakulásában. A Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetőségébe 1992-ben választották be, 2000–2003 között főtitkár, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium tagja. A Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságának 1994-től tagja, 2002-től elnökhelyettese. Szakmai, tudományos tevékenysége keretében közel 150 dolgozat és csaknem 500 előadás fűződik nevéhez, többnyire az újszülöttgyógyászat és a cukorbetegség témaköréből. Az „Élet cukrosan, vallomások a diabetesről” című könyv szerkesztője. {mos_ri:7}