Dr. Tamás Gyula professzor

"A hosszú élet titka a rendszeresség"

A Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának I. számú Belgyógyászati Klinikáján kerestük fel a professzor urat, akinek orvosi praxisa mellett két olyan projekt kidolgozásában és megvalósításában volt, illetve van vezető szerepe, amely a diabétesz korai felderítését, valamint az orvosi munka, a cukorbeteg gondozás hatékonyságának javítását célozza.

A Diabétesz Gondozási Nemzeti Központ társigazgatójaként munkájának egyik törekvése – igazgatótársával, Dr. Kerényi Zsuzsa főorvossal együtt – az egész országra kiterjedő gesztációs diabétesz-szűrés szervezése, a másik olyan kötelező és folyamatos „minőségbiztosítási rendszer” bevezetése, amely – többek között – a szövődmények időbeni felismerését, illetve a terápia esetleges hiányosságainak kimutatását szolgálja.

Professzor úr, kiket szándékoznak bevonni az említett projektek megvalósításába?
– A diabétesz-szakrendeléseken kívül mindazokat a családorvosokat, akik erre önként jelentkeznek. Jelenleg körülbelül 30-40 ezer 1-es típusú és további 150 ezer 2-es típusú diabéteszes jut el rendszeresen a speciális cukorbeteggondozó-hálózat kezeléseire. A többi beteget a családorvosok látják el. Diabetológus képesítéssel viszont mindössze 250 orvos rendelkezik az országban. Jó lenne, ha tíz családorvos közül legalább egy birtokában lenne a megfelelő speciális ismereteknek és ezáltal segítségként konzultálni tudna a körzete közelében működő orvostársaival. Rendszeres tájékoztatónk egyébként az internet „webdoki” oldalán is elérhető. 

Miért kell szűrni a terhességi cukorbajt?
Magyarországon sajnos a terhességi cukorbaj szűrése csupán esetleges. Rendszeres, általános, teljes körű szűrésről nem beszélhetünk. Ahhoz, hogy ezen javítsunk, e nem ritka állapotról (amely mind a magzat, mind az anya életét a későbbiekben döntően befolyásolhatja) adatokhoz juthassunk, a terhesség 24-28 hetében, majd a szoptatás után kellene a diabétesz szempontjából megvizsgálnunk a kismamákat. Ez azonban nem elég, ugyanis azoknak az 50 százalékánál, akiknek az anyagcseréje a szoptatás után visszaállt a normális értékekre, 4-8 évvel később újra jelentkezik a diabétesz. Legalább ilyen gyakori a megfelelő odafigyeléssel, gondozással megelőzhető vagy csökkenthető, szív-érrendszeri kockázatot jelentő magas vérnyomás, elhízás, zsíranyagcsere-zavarok jelentkezése, az ún. metabolikus szindróma kialakulása.

Pontosan mi értendő a minőségbiztosításon?
– Tudjuk, a diabétesz egy rendkívül összetett kórfolyamat. Az orvosnak rendszeresen gondozott betegéről anonim módon egy adatlapot kell kitöltenie, amely tartalmazza a páciensre és a diagnózisra vonatkozó valamennyi fontos megállapítást. Évente egy alkalommal ezután fel kell újítani az adatokat. Ezekből nemcsak egy-egy beteg állapotának változásai és kezelésének eredményessége derül ki, hanem az is, elvégezték-e az adott betegnél az ajánlott vizsgálatokat – vagyis milyen a gondozás minősége. Az öszszesítések révén pedig általános tapasztalatok is leszűrhetők. Például a labormetodika hibáját jelezheti, ha a kórkép bizonyos jellemzője váratlanul, látszólag ok nélkül emelkedő tendenciát mutat.

Tudomásunk szerint a kórfolyamatokat rögzítő adatlapok rendszere európai normát követ...
– Ez így igaz. A baj az, hogy csak a rendszert sikerült megalkotnunk európai módra, a bevezetéshez szükséges anyagiak biztosítását viszont nem. Az adatok feldolgozása során például kiderült, hogy egy vezető fővárosi kórházban bizonyos laboratóriumi vizsgálatot azért nem végeztek el megfelelő gyakorisággal, mert erre nem volt pénz.

Milyen tanácsot adna olvasóinknak, mit tart a legfontosabbnak a cukorbetegek diétája, életmódja terén?
– A rendszerességet. A diabéteszes ne akarjon többet, mint egy egészséges, főként ne utánozza életmódjában a túlhajszolt, reggelenként egy csésze feketével munkába induló – ma még – egészségeseket. Ha fél hétkor inzulint kell beadnia, akkor még vasárnap sem alhat reggel kilencig. Az inzulinadagolási periódusokat és adagokat pontosan tartsa be. Ne adjon magának felmentést, mondván: olyan „elhúzódó hatású”, modern készítményt alkalmaz, hogy bátran kihagyhat egy-egy periódust. Másfelől a diabéteszes nem szorul speciális diétás élelmiszerekre. Mindent ehet, ami a modern, egészséges táplálkozás ajánlásaiba belefér. Ha szereti, egyen – számára elkészített, túrós vagy diétás lekvárral töltött – palacsintát is, csak tudnia kell a mértéket, számolni kell a szénhidrát- és kalóriaértékeket. Az nem megy, hogy „most kissé túlettem magam, majd a legközelebbi étkezésnél kiegyenlítem”. Két és fél, illetve háromórás szüneteket tartva, mindig a megfelelő mennyiséget szabad a szervezetbe bevinni, különben a cukorszint vagy kórosan megnő vagy éppen „behipózik” a beteg.

A folyamatos önkontroll, az életet meghosszabbító tudatos viselkedés mennyiben függ össze a beteg általános felkészültségével?
– Nem kell főiskolai végzettség ahhoz, hogy valaki megértse, a szabadság nem azonos a szabadossággal, és betartsa az életmódra vonatkozó szabályokat. Az orvosnak módja van a páciens felkészültségéhez igazodó módszerek alkalmazására. A mai civilizációs ártalmak közepette azt mondhatom: a rendszeres életmódot folytató cukorbeteg tovább élhet, mint a szertelen egészséges.

Dr. Tamás Gyula 1965 óta tevékenykedik a SOTE, mostani nevén a Semmelweis Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikáján. 1976-ban szerzett kandidátusi címet, értekezésének tárgya a diabétesz  volt. 1991-től egyetemi tanár. 1970 óta  vezeti a Klinika diabétesz rendelését. Részlege – a Szent Imre Kórház diabetológusaival közösen – 1997-től Diabétesz Gondozási Nemzeti Központként működik, amelynek Dr. Kerényi Zsuzsa mellett társigazgatója. {mos_ri:7}