Dr. Jermendy György professzor

"Ne tekintsék istencsapásnak…"

Ön elsősorban cukorbetegeket kezel, noha kardiológusi szakvizsgával is rendelkezik. Nem eltérő szakterületek ezek?
– Alapvetően összefüggenek. Ismeretes, hogy a diabéteszesek közel 90 százaléka 2-es típusú cukorbeteg. Az ő életminőségük és élettartamuk nagy mértékben függ attól, mennyire sikerül megelőzni, illetve minél későbbre halasztani az érelmeszesedés okozta bajokat, a szívműködés súlyos zavarait. Ebben a tekintetben ugyanis katasztrofális a helyzet Magyarországon. A szívinfarktus, illetve az stroke (agyvérzés) okozta halálozási aránnyal európai viszonylatban „dobogós helyen” állunk, s ez a mutató évek óta egyre romlik, ellentétben a nyugati országok javuló tendenciájával. Ezért is tartottam fontosnak a kérdéssel kapcsolatos összefüggések elemzését: akadémiai doktori értekezésem témája a cukorbetegség szívműködési zavarainak kilinikuma volt.

Mennyiben tehető felelőssé a magyar egészségügy ezekért az állapotokért?
– Szerintem csak kis részben. Alapvetően olyan társadalmi gondokról van szó, amelyek megoldása aligha várható néhány éven, évtizeden belül, és nem egyetlen tárca vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kizárólagos ügye. Gondolok a dohányzás elterjedtségére, az egészségtelen táplálkozásra, az ésszerű pihenés, a kikapcsolódás, a sportlehetőségek korlátaira.

A cigaretta ártalmairól gyakran esik szó, receptekkel kiegészített étrendi tanácsokat magazinunk minden számában olvashatnak a diabéteszesek, de a pihenésről, a rendszeres mozgás fontosságáról ritkábban beszélünk…
– Kicsit sarkítva a kérdést azt a példát említem, hogy az amerikai nagyvárosok parkjaiban mindenki kocog, nálunk parkok se nagyon vannak, a rendszeres mozgás iránti tömeges igény pedig végképp hiányzik. Persze nincs is erre idő. A statisztikailag legveszélyeztetettebb középkorosztálynak annyit kell dolgoznia, hogy eltarthassa le- és felmenőit. A kezdő fizetésből a felnőtt fiatalok képtelenek lennének gondoskodni saját gyerekeikről, közben megoldani lakásproblémáikat hathatós támogatás nélkül. Többnyire a nagyszülők bármily szerény életvitelének fenntartása sem nélkülözheti a családi segítséget.

Maradjunk mégis a szűken vett egészségügynél. Mit tehetnek, mit kell tenniük az orvosoknak?
– A preventív szemlélettel áthatott gyógyításra helyezném a hangsúlyt. Ez értelemszerűen a háziorvosnál kezdődik és rendszeres ellenőrzést jelent. Egyszerűbb, hatásosabb, az egészségügy számára még olcsóbb is kezelni az idejében felismert betegséget, mint amikor már elhatalmasodott a baj, súlyosak a szövődmények. A minap vizsgáltunk egy beteget, aki csak akkor került orvoshoz, amikor a diabéteszes szövődmények következtében súlyosan sérült érrendszere miatt már alig látott. Ilyenkor a legodaadóbb kezelés ellenére is korlátozottak a gyógyulási esélyek.

Tételezzük fel, hogy valakinél a kezdet kezdetén felfedezték a cukorbetegséget. Megfelelő ellenőrzés, gondos kezelés és fegyelmezett életvitel mellett milyennek ítéli a diabéteszes életkilátásait a teljesen egészségesekhez képest?
– A mai orvosi eljárások és gyógyszerek mellett csaknem azonosak. Ehhez persze – a térség országaihoz képest hazánkban jól kiépített – diabéteszesgondozó rendszer teljes igénybevétele szükséges. Az orvosi szakrendelések mellett fontos a tanácsadó szolgálatok, a dietetikusok, a gyógytornászok közreműködése, és a cukorbeteg-egyesületek öntevékeny felvilágosító munkája is. Az érdekeltek fizikai és pszichés állapotának karbantartása szintén meghatározó. Egyáltalán jó volna elérni, hogy a „cukorbaj” kifejezéssel ellentétben a diabéteszt ne valamiféle istencsapásnak tartsák az érintettek, hanem egy olyan állapotnak, amellyel meg lehet tanulni úgyszólván teljes értékűen együtt élni – mondta befejezésül a professzor.

Jermendy György 1972-ben szerzett orvosi diplomát a – mai nevén – Semmelweis Egyetemen, majd a Merényi Gusztáv kórházba került. A következő évek során belgyógyász, majd kardiológus szakvizsgát tett, illetve diabetológus és hipertonológus minősítést szerzett. 1992 óta a Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. számú belosztályának vezető főorvosa.
Szakmai életrajzához tartozik, hogy 1985-ben lett az orvostudományok kandidátusa, 1997-ben akadémiai doktor, és 1998-tól egyetemi magántanár, tagja az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának
1995 óta a Magyar Diabétesz Társaság főtitkára, a 2000–2003 közötti időszakra az Európai Diabétesz Társaság tanácsának tagjává választották. Jelenleg az európai társaság 2002 szeptemberében, Magyarországon tartandó, 10 ezer orvos résztvevőt váró kongresszusának titkáraként a tanácskozás előkészítésén dolgozik. {mos_ri:7}