Dr. Brooser Gábor professzor

"A sebészet megőrzi szemünk világát"

Ma már a diabétesz szövődménye által megtámadott szem terápiájában is számos beavatkozás lehetséges. Összefoglalná a lényeget?
– Itt az intézetben működik szemészeti lézercentrum. A diabéteszes elváltozásokkal kapcsolatos tevékenységünk lényege, hogy a szemfenéken idejében felfedezett apró bevérzéseket, mikrotrombózisokat lézerrel megégetve elejét vesszük a káros folyamatok terjedésének. Bár igaz, a lézeres beavatkozásnak kitett pontokon nem lát majd a beteg, de ezek a teljes látómezőhöz képest elenyészőek. A szem súlyosabb károsodása esetén alkalmazott eljárás a vitrektomia, amely mikroszkopikus méretű műszeres beavatkozással semlegesíti az elváltozásokat.

Milyennek ítéli a diabéteszes ellátás és megelőzés helyzetét?
– Véleményem szerint az ország nagyvárosaiban kiépített diabétesz-centrumok munkájának, a jól felkészült kollégák tevékenységének és a cukorbeteg egyesületek közreműködésének eredményeként, az egészségügy általános helyzeténél némileg jobb a cukorbetegek ellátása. Hangsúlyozom, ennek hátterében az összefogás húzódik meg. A szemdiabetológia sem kizárólagosan szemészeti feladat. Együtt kell működni a belgyógyásszal, a szaknővérrel, a dietetikussal és nem utolsó sorban a beteggel. Az önellenőrzés terjedése, a betegek jobb felvilágosítása és aktivizálása óta a szemfenéki folyamatok is ritkultak és kevésbé súlyosak. Mindennek ellenére aggaszt, hogy a közismert anyagi nehézségek fenyegetni kezdik elért eredményeinket. Mint hírlik, több kórházigazgató az anyagi gondok miatt nem szándékozik finanszírozni a diabéteszcentrumokat.

Professzor úr, a diabéteszesek hogyan vigyázzanak szemük épségére?
– A legfontosabb tényező a beteg jó vagy rossz életvezetése. Meghatározó a normálist közelítő anyagcsere beállítása és megőrzése gyógyszerezéssel, a táplálkozási előírások betartásával, a rendszeres mozgással, a testsúlyfelesleg leadásával és az orvosi utasítások követésével. Az évek során elkövetett „apró bűnök” nem múlnak el nyomtalanul. A szervezet ezeket nem képes közömbösíteni: hatásuk összeadódik. Mindenkinek a saját kezében van a sorsa.  Nagyrészt a betegtől függ, hogy sikerül-e elkerülni, de legalább hosszú időre kitolni a szövődmények jelentkezését.

Dr. Brooser Gábor profeszszor 1973-ban lett docens, 1977-től egyetemi tanár, 1984-92-ig az Országos Szemészeti Intézet igazgatója. 1991-93 között a Magyar Orvosi Kamara elnöke volt, majd 1993–96-ig a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem rektori tisztségét töltötte be. A Magyar Diabétesz Társaság örökös tiszteletbeli elnöke.
Az egyetem elvégzése után 1958-ig a SOTE I. számú Szemklinikáján dolgoztam, majd átkerültem a Szabolcs utcai Orvostovábbképző  Intézetbe.  Magyar Imre professzor és Bikich György docens közelében dolgozva sok cukorbeteget kezeltünk, így megismerkedtem a diabéteszesek szemproblémáival. Majd egy londoni tanulmányút alkalmával hazahoztam a szemfenéki érfestés diagnosztikai módszerét. Ez akkoriban annyira újdonságnak számított, hogy amikor 1972-ben a kandidátusi értekezésemet írtam, az opponensek csak a külföldi irodalomból ismerték az eljárást. {mos_ri:7}