Dr. Gémes Zsuzsanna

„Segíteni mindig lehet”

Tavaly megszűnt önálló intézmény lenni a fasori BM Kórház. Hogyan érintette ez főorvos asszonyt és miképp a cukorbetegeket?
– Gondolhatja, hogyan. Már egyetemi éveim alatt, ösztöndíjasként ide jártam gyakorlatra, és azóta, csaknem három évtizedet itt töltöttem el. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ez az intézmény – amely bizonyos szempontból sajátos feladatot látott el, hiszen a belügyi állományba tartozókat, azok családtagjait és nyugdíjasait kezelte – egyszerűen megszűnhet. Mindig csapatmunkában szerettem dolgozni, és itt egy nagyon jó kis gárda kovácsolódott össze. Félszavakból értettük egymást, ami nem kis előny az orvosi team-munkában. Kórházunk utódjánál, a négy intézmény összevonásával (Honvéd Kórház, OGYK, MÁV Kórház és BM Kórház) létrejött Állami Egészségügyi Központban is dolgozhattam volna, de úgy gondoltam, hogy az összeszokott közösség után egy ilyen hatalmas „konglomerátumban” nem találnám meg a helyemet. A kollégák végül is, úgy tudom, valamennyien elhelyezkedtek, a betegek viszont jó ideig bizonytalanok voltak, nem tudták, hova is tartoznak ezentúl. Komoly lelkiismereti problémát okozott betegeim további sorsa. Csak néhány napunk maradt, hogy összeállítsuk és új gondozóhelyükre eljuttassuk a betegekre vonatkozó dokumentációkat. Többektől még elköszönni sem tudtam.

Milyen problémákkal találta magát szembe Érden?
– Óriási a betegszám, maga Érd mintegy 60 ezres város és számos település tartozik még a diabétesz szakellátási körzetbe, mint például Sóskút vagy Pusztazámor stb. Az 1-es típusú betegek cukoregyensúlyának beállítása általában kórházban történik, és több olyan intézményben megszűnt a diabetológiai osztály, ahová eddig a cukorbetegek tartoztak. A túlnyomó többség persze 2-es típusú beteg, akit a háziorvos kezel. A megfelelő készítményeket viszont csak akkor írhatja fel, ha a diabetológus megvizsgálta a beteget és javasolja ezeket. Fokozatosan ki kellett tehát építeni a kapcsolatot a háziorvos kollégákkal. Azért is, hogy azok a cukorbetegek, akik például a metabolikus szindróma vagy más komoly szövődmény miatt fokozott gondoskodást igényelnek, időben eljussanak a szakellátó helyre. Igyekszünk a legkorszerűbb eljárásokkal és készítményekkel megismertetni a kollégákat, eddig két alkalommal tartottunk továbbképzést, amelyet hasznosnak ítéltek. A diabétesz karbantartása nem csupán inzulin vagy tabletták kérdése, hanem nagyban függ a diétától és az életmódtól, a rendszeres mozgástól. Mindezt el kell fogadtatni a betegekkel is. A személyi feltételek adottak a gondozóban: dr. Albert Izabella diabetológus orvosra – akivel a BM Kórházban is együtt dolgoztam –, két edukátor nővérre és dietetikusra támaszkodhatok a szakmai munkában.

Hogyan fogadták a betegek, hogy a gondozó új feltételeket hozott az életükbe?
– Általában kedvezően. Bár nyilván voltak, akik nehezebben fogadták el, hogy most jöttek új orvosok és nővérek, akik kicsit más dolgokra akarják őket rávenni, mint amiket évek alatt megszoktak. Számolni a szénhidrátot, a kalóriákat, változtatni a jó zsíros magyaros étrenden, ez nem megy egyik napról a másikra, én viszont ilyen dolgokban szigorú vagyok. Volt 1-es típusú cukorbeteg, aki elcsodálkozott azon, hogy az inzulint nem a felkarba, hanem a has bőre alá kell adni. A legtöbb gondot viszont az okozza, hogy Érden és környékén nagy a munkanélküliség, akinek állása van, az érthetően félti, és betegen is eljár dolgozni.

Mi magyarázza, hogy „két végén égeti a gyertyát”, és heti öt napon át bejár Pestre a Szeretetkórházba?
– Mindig fontos volt számomra a betegágy melletti, osztályos munka, ezt továbbra se szeretném feladni. Ezért töltött el örömmel, hogy Deutsch Zsuzsa igazgatónő lehetőséget adott erre. Jóllehet, itt nem diabetológusként, hanem mint belgyógyász, dolgozom. Új kihívás is, mivel a kórházban igen sok az idős beteg, tanulnom kell a geriátriát.

Lelkileg nem nehéz feldolgozni, hogy miközben az időskor sokféle bajával küszködő beteget ápolnak, a mai orvostudomány lehetőségei is végesek?
– Mindig van segítség, javítani mindig lehet. Ha már a gyógyszerek ereje kevés, figyelemmel, törődéssel, jó szóval is tudjuk a beteg állapotát, közérzetét elviselhetőbbé, emberibbé tenni.

Gémes Zsuzsanna 1979-ben végzett a SOTE Általános Orvosi Karán, 1985-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett, és 1996-tól lett a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa. A fővárosi BM Kórház II. Belgyógyászati Osztályán mint belgyógyász és diabetológus szakorvos dolgozott – eleinte Dr. Földvári Márta főorvos irányításával – az intézmény 2007. júliusi megszüntetéséig. Osztályos munkáján kívül, részt vett az intézményben működő diabéteszgondozó munkájában, a betegklubok egyikének megszervezésében és a betegek oktatásában. Mint elmondta, ebben alapvető szakmai támogatást kapott Fövényi tanár úrtól.
Tavaly áprilisban lakóhelyén, Érden az önkormányzat felkérésére elvállalta a helyi szakrendelőn belül a diabéteszgondozó kialakítását. Időközben belgyógyászként helyezkedett el a budapesti Szeretetkórházban, ottani munkája mellett továbbra is hetenként egyszer rendel az érdi gondozóban.