Dr. Vörös Péter

„Jól kezelhető ma már a rossz vese”

Mikor és mi miatt jelentkezhet veseszövődmény cukorbetegségben?
– Több éves diabétesztartam alatt alakul ki, általában a betegség 15–20. esztendeje kritikus ebből a szempontból. Genetikai örökség, tartósan rossz anyagcsere, a nem megfelelően kezelt magas vérnyomás mellett a szövődmény nagyobb valószínűséggel alakul ki, súlyosbíthatja a vérszegénység is. Nem ritka, hogy a veseszövődményben szenvedő diabéteszesnek a vérzsírértékei – szérumkoleszterin, triglicerid – kórosan magasak.

Hogyan tudja a cukorbeteg észrevenni, hogy baj van a veseműködésével?
– Eleinte elég nehezen. Ez a kórkép alattomosan fejlődik ki, sokáig nem okoz panaszt. Egyszerű és biztos diagnosztikai eljárások vannak azonban, amelyek idejében jelzik az elváltozásokat. Előrehaladott stádiumban a beteg étvágytalanságot, gyengeséget érez, gyakori hányingere lehet, a vizelet mennyisége csökken. Fontos, hogy a diabéteszgondozás keretében minden cukorbeteg legalább negyed-félévente egyszer laborvizsgálatra jusson. A vizeletben tapasztalható fokozott mérvű fehérje-kiválasztás – mikroalbuminuria – mértéke jelzi a betegség kezdetét. Lényeges persze, hogy az orvos mindig a beteg embert tartsa szem előtt, ne csak egy-egy szerv működését, annyival is inkább, mivel a diabétesz szövődményei nem csupán a vesék károsodásával járhatnak, ezért a szűrésnek ki kell terjednie a vérnyomás, a szív, a koleszterinszint, a szem, a láb vizsgálatára stb.

Mit lehet tenni, ha kimutatták a vese-rendellenességet?
– Enyhébb esetben, ha időben felfedezték az elváltozást, konzervatív kezeléssel, gyógyszerekkel és megfelelő étrenddel elkerülhető az állapot gyors rosszabbodása. A beteg igyon sok vizet, folyadékot, amivel segíti a csökkent kapacitású vesék működését; adott esetben vízhajtót is előír az orvos. Rendezni kell a vérképet – ha a vese vérképző szerepe is károsodott –, erre rendelkezésre áll úgynevezett eritropoetin (vörösvérsejt-képzést fokozó) injekció, a vérképzést folsavval, B12-vitaminnal is serkentjük, de szükség esetén a vaspótlás fontosabb. Ha a vérben kimutatható kreatinin értéke a 200-at meghaladja, már komoly fokú vesekárosodásról beszélünk, ilyenkor a gyógyszeres kezelés mellett fehérjeszegény diétát szükséges tartani. Nagyon sokat árt a dohányzás, a cigarettát mindenképp el kell hagyni!

Csakhogy egy cukorbetegnek nagyon mértékletesnek kell lennie a szénhidráttartalmú és a zsíros ételek fogyasztásában. Ha a fehérjéktől is óvakodnia szükséges, akkor éhkoppon marad?
– Igen, ez nem könnyű. Mondjuk úgy, hogy ne legyen egyoldalú a táplálkozása – köztudott, hogy a hazai étkezési szokásokban kitüntetett szerepe van a zsíros húsok, a fehér kenyér bőséges fogyasztásának –, tartsa be az egészséges arányokat. Eleinte, amíg meg nem szokja a helyes diétát, számolja a szénhidrátok és a fehérjék mennyiségét, valamennyi szakellátó helyen kiváló dietetikusok, továbbá kitűnő diétás szakácskönyvek nyújtanak ebben segítséget. Étkezésében fokozott szerepe legyen a magas rosttartalmú zöldségeknek és az alacsony cukortartalmú gyümölcsöknek.

Lehet-e segíteni a nagyfokú veseelégtelenségben szenvedő cukorbetegen?
– Szerencsére, ma már több módon is lehet. Ha az előbb említett kreatinin értéke a vérben 500 körüli, akkor indokolt a dialízis. Az ismertebb a hemodialízis, de egyre inkább tért hódít és egyre korszerűbb eszközökkel rendelkezik a hasi dialízis. A legtökéletesebb megoldást, a betegek életminősége szempontjából is, a vese transzplantációja, illetve az 1-es típusú diabéteszesek esetében a vese és a szigetsejtek átültetése jelenti. Ennek azonban korlátokat szab a páciens állapota – hogy alkalmas-e ilyen komoly műtétre – és a fellelhető donorok száma.

A hemodialízis hetente három alkalommal mintegy félnapi elfoglaltsággal jár a beteg számára egy jól felszerelt intézményben, orvosi és szakápolói felügyelet mellett. A többi idejében szabadon élhet, mint bárki más, aki egészséges. Laikus szemmel ez kedvezőbb, mint minden áldott nap négy alkalommal saját magát kezelni az otthonában, szakszerű felügyelet nélkül. Aligha tud kikapcsolódni az egymást követő kezelések között, szünet nélkül szembesülni kénytelen a betegségtudattal. Nem túl megterhelő ez?
– Betege válogatja, hogy kinek, melyik kezelés az előnyösebb, illetve a megterhelőbb. Egy távoli településen lakónak hosszú órákon át kell utaznia hóban-fagyban, kánikulában oda-vissza a hemodialízises kezelésre. Egy mozgásképtelen beteg legfeljebb mentőszállító segítségével tud eljutni a műveseállomásra, akár itt a fővárosban is. Bizonyos gyakorlattal, a családtagok tevékeny segítségével a hasi dialízis egy-egy kezelése alig tart tovább fél óránál a beteg számára. Ráadásul a szervezet számára kiegyensúlyozottabb a hemodialízisnél, éppen folyamatossága miatt inkább hasonlít a természetes veseműködéshez, mint az egy-két napos szünetekkel alkalmazott, intézethez kötött ellátás. Említettem, hogy korszerűsödnek a módszerek, ma már létezik például éjszakai hasi dialízis, melyet egy programozott berendezés a beteg alvása közben lát el. Hozzátenném: az otthoni kezeléshez tiszta, rendezett környezet és családtagi segítség is szükséges.

Vörös Péter 1973-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd rövid kitérő után az István Kórház 2. számú belosztályára került. Itt Kammerer László professzor „szárnyai alatt” ismerkedett meg mélyebben a nefrológiával és a diabetológiával. A professzor vezetésével tudományos kutatómunkákban vett részt, sajátos szakterülete lett a vizeletben kiválasztódó fehérje, a mikroalbuminuria meghatározása.
 Nefrológos, diabetológus és belgyógyász szakképesítést szerzett, a 80-as évek óta a Magyar Nephrologiai és a Diabetes Társaság tagja. PhD-ját 1998-ban summa cum laude minősítéssel védte a diabéteszes nefropátia, a magas vérnyomás és az anyagcsere-egyensúly tárgyában.
1986-ban Németországban, 1989-ben a finnországi Tamperében, majd a Helsinki Egyetemen folytatott tanulmányokat.
Jelenleg a Szent István Kórház 2. Belgyógyászata, valamint a Fresenius (FMC) Dialízis Centrum osztályvezető főorvosa.