Dr. Pánczél Pál

„Gátat emelnek a diabétesz kifejlődése elé”

Miért és mikor fordult érdeklődése a diabétesszel kapcsolatos kutatások felé?
– Diplomám megszerzésének idején, az 1974-75-ös években zajlott le a diabetológiában az a szemléletváltás, amely nyilvánvalóvá tette a cukorbetegség heterogenitását. Kiderült, hogy az általában gyermekkori kezdetű, inzulinfüggő cukorbetegséget a hasnyálmirigy inzulintermelő szigetsejtjeinek autoimmun pusztulása okozza.

Teljesen más eredetű a felnőttkori kezdetű, inzulinkezelésre nem szoruló cukorbetegség, amelynek hátterében ugyanezeknek a sejteknek a működési zavara, valamint az inzulinrezisztencia áll.

Az autoimmun eredet egyik bizonyítéka a szigetsejt elleni autoantitestek felfedezése volt: az erről szóló közlemény 1974-ben jelent meg a legtekintélyesebb orvosi folyóiratban, a Lancet-ben. Mivel első főorvosom, Dr. Hollander Erzsébet is a diabétesz irányába terelte figyelmemet, kézenfekvő volt, hogy az izgalmas és új immunológiai eredmények hatására eljegyezzem magamat a diabetológiával. Azzal, hogy 1980-ban a Korányi Kórházból az ORFI-ba kerültem, csak látszólag következett be törés. Az ORFI akkor virágkorát élő immunológiai laboratóriumában Dr. Merétey Katalin vezetésével neki kezdtem a szigetsejt ellenes autoantitestek vizsgálatának. Kandidátusi disszertációmat – amelyben az 1-es típusú cukorbetegség és a sokízületi gyulladás immungenetikai összehasonlítását végeztem el – 1989-ben védtem meg.

Miért volt fontos az immungenetikai összehasonlítás?
– A Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján Romics László professzor úr támogatásával folytathattam a klinikai kutatást és beletanultam a cukorbetegek kezelésébe is. Ekkor fordult figyelmem a felnőttkorban kezdődő diabétesz heterogenitása felé: kiderült, hogy a látszólag időskori – azaz 2-es típusú – cukorbetegek között megbújnak autoimmun eredetűek, vagyis 1-es típusúak is. Erre úgy derült fény, hogy a 2-es típusú betegek körében a szigetsejt elleni autoantitest szűrővizsgálaton az esetek 10 százalékában találtam pozitivitást, és tovább figyelve a pozitív betegeket, kiderült, hogy viszonylag rövid idő alatt inzulinkezelésre szorultak. A kórkép elnevezése: lassan kialakuló felnőttkori autoimmun diabetes.

A hasnyálmirigy szigeteiben levő bétasejtek termelik az inzulint. Az 1-es típusú cukorbetegség kialakulása során a betegek szérumában antitestek jelennek meg a szigetsejtek ellen. Ez azt mutatja, hogy a beteg immunrendszere a saját hasnyálmirigyének inzulintermelő sejtjeit el akarja pusztítani, azaz valamilyen okból azokat idegennek tekinti. Ez a folyamat csecsemő- vagy gyermekkorban gyorsan zajlik. Felnőttkorban a hasonló folyamat sokkal lassúbb, évek is eltelnek, amíg a bétasejtek többsége elhal.

Valójában az antitestek vizsgálatától mit várhat a diabetológia?
– Jelenleg a szigetsejt elleni antitestek vizsgálatának a cukorbetegség típusmeghatározásában van szerepe. Kisgyermekkorban kezdődő cukorbetegségben ezt nem kell vizsgálni, mert az ekkor kialakuló betegség mindig autoimmun eredetű, 1-es típusú. A serdülőkorban jelentkező cukorbetegség is többnyire ilyen, de ebben a korban már jelentkezhet a 2-es típusú diabétesz is: az utóbbira jellemző, hogy a betegek kövérek, tespedő életmódot folytatnak, a családjukban előfordul hasonló típusú cukorbetegség. Itt a szigetsejt elleni antitestek vizsgálata segít az elkülönítésben. A fiatal felnőttkorban és a felnőttkorban jelentkező cukorbetegek esetében problémát jelenthet, hogy vajon 1-es vagy 2-es típusú diabéteszről van-e szó. Az antitest-pozitivitás az előbbit támogatja és inzulinkezelés elkezdését teszi szükségessé.

A fiatal cukorbetegeknél észlelt negatív szigetsejt elleni antitest vizsgálata hívta fel a figyelmüket arra, hogy más kóreredetet keressünk a bétasejt-károsodás hátterében. Így történt, hogy a múlt évben sikerült fölismerni és leírni az első magyarországi, mitokondriális-gén mutációja által okozott cukorbetegségben szenvedő családot.

Milyen új diagnosztikai és terápiás megoldásoknak van jövője a cukorbetegek kezelésében?
– Ma már az antitestvizsgálatok, a genetikai elemzés és az inzulintermelő kapacitás mérése segítségével előre megjósolható, hogy valaki hajlamos-e autoimmun eredetű cukorbetegségre és nagyjából számíthat-e 5 éven belül ennek kialakulására. Ilyen vizsgálatok elsősorban 1-es típusú diabéteszesek elsőfokú rokonai körében történtek nagy számban. Bebizonyosodott, hogy a cukorbetegséghez vezető folyamat hosszú, és lehetőség lenne ezt a korai időszakban megállítani. Csak az a bökkenő, hogy az eddigi megelőző terápiás próbálkozások nem jártak sikerrel, mint például a nikotinsavamid-, D-vitaminadagolás, az immunizálás különböző szigetsejt-alkotórészekkel, korai inzulinkezelés stb.
Az autoimmun diabétesz kezelésében a szigetsejt-átültetés legnagyobb problémája az, hogy autoimmun folyamatra hajlamos egyénbe kell idegen sejteket transzplantálni és utána valahogyan megvédeni azokat az önpusztítástól.

A Pánczél Pál vezette kutatócsoport:
álló sorban Dr. Hosszúfalusi Nóra egyetemi adjunktus és Dr. Pánczél Pál, az ülő sorban balról Bornemisza Beryll patológus szakasszisztens, Dr. Horváth Laura és Dr. Palik Éva egyetemi tanársegéd.

Dr. Pánczél Pál 1974-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelye a budapesti Korányi Frigyes és Sándor Kórház (ma Szent Erzsébet Kórház) III. sz. Belosztálya volt. A belgyógyászati szakvizsgát 1980-ban tette le. A szakképesítés megszerzését követően állásváltoztatásra kényszerült: 1980 és 1988 között az ORFI "A" Reuma Osztályán dolgozott, ahol 1982-ben reumatológiából és fiziotherapiából szerzett szakképesítést. Mostani munkahelyére, a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikájára 1988-ban, pályázat útján került tanársegédként, jelenleg habilitált egyetemi docens. {mos_ri:7}