Dr. Barkai László professzor

Egyre több a diabéteszes gyermek és fiatal, olykor 2-es típusú is. Hogyan lehet fellépni e folyamat fékezéséért, a betegség megelőzéséért? Mit tehet a szülő, az iskola, a társadalom?
– Ismeretes, hogy az 1-es típusú gyermekkori cukorbetegség gyakorisága világszerte növekszik. Ma már rendelkezünk olyan módszerekkel (genetikai, immunológiai stb.), amelyek alkalmazásával nagy pontossággal meg lehet jósolni a kórkép kialakulását. Széles körben ilyen vizsgálatokat mégsem végzünk, mivel az orvostudomány még nem képes a folyamat megállítására. A kiterjedt kutatások ellenére, jelen tudásunk szerint a diabétesz e formája nem megelőzhető.

Más a helyzet a 2-es típusú cukorbetegséggel, amelynek gyakorisága szintén növekszik, és egyre több esetben jelentkezik a serdülőkorban is. Ez a diabéteszforma egyértelmű összefüggést mutat az elhízással, ebből következik, hogy van hatásos lehetőség a megelőzésre. Ami nem más, mint az életmódi, étrendi szokások megváltoztatása, a rendszeres és fokozott fizikai aktivitás és a csökkentett kalóriafelvétel. Az 1-es típusú diabétesz esetén fontos, hogy a szülő, illetve az egészségügyi ellátás idejében észlelje a klinikai tüneteket (megnövekedett vizeletmennyiség, állandó szomjúság, fogyás), megelőzve a súlyos anyagcsereállapot kialakulását. A szülő a család életmódjának befolyásolásával sokat tehet ezért, amit többféle módon kell támogatnia a társadalomnak.

Például azzal is, hogy az iskolákban, a gyermekkórházakban nem engedélyezi olyan automaták gátlástalan felszerelését, amelyek hihetetlen nagyságrendű extrakalória felvételhez szoktatják a fiatalokat. A társadalomnak természetesen szintén kötelessége, hogy megteremtse a diabéteszkutatáshoz szükséges feltételeket.  Rendelkezésre állnak-e sajátos módszerek a korán inzulinkezelésre szoruló, nehezen beállítható, labilis anyagcseréjű gyerekek számára?
– Ma már kiváló lehetőségeink vannak. Rendelkezésre állnak olyan újfajta inzulinkészítmények (úgynevezett analógok), melyekkel sokkal jobban megközelíthető a normális inzulinelválasztás. Már nálunk is elérhetők a kiváló minőségű, hordozható inzulinpumpák, amelyekkel a legnehezebben beállítható gyermekek túlnyomó többsége jól kezelhető. Egyre több centrumban van lehetőség a folyamatos glukózmérő eszköz alkalmazására, amellyel a rejtett vércukor-ingadozások is felismerhetők, ezáltal a kezelés optimálisan módosítható. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyekről 1-2 évtizeddel ezelőtt még csak álmodtunk, ma pedig már a mindennapi gyakorlatot jelentik. Sajnos, azt is el kell mondani, hogy ma még e lehetőségek társadalombiztosítási finanszírozása nem megfelelő. A Magyar Diabetes Társaság teljes szakmai súlyát latba veti annak érdekében, hogy a legkorszerűbb módszerek hazánkban is minden rászoruló diabéteszes számára hozzáférhetők legyenek. 

Mint hallottuk, Debrecenben, illetve Miskolcon közérdeklődésre számot tartó, eredményes egyetemi kutatómunkát végeznek.
– Ezt az is alátámasztja, hogy a miskolci gyermekgyógyászati intézetet a Debreceni Egyetem klinikai rangon ismerte el. Nálunk intenzív klinikai kutatómunka folyik többek között a gyermekkori cukorbetegség és szövődményeinek felderítésére. Kiemelten foglalkozunk az inzulinkezelés legújabb lehetőségeivel, hazánkban az elsők között vezetjük be ezeket a klinikai gyakorlatban. Több nemzetközi kutatásban veszünk részt, amelyek hozzájárulnak az új gyógyszerek kifejlesztéséhez. Saját kutatásunk foglalkozik a hipoglikémia elleni védekező mechanizmusok feltárásával. Kiterjedt vizsgálatokat folytatunk a szövődmények (vese, szem, idegrendszer) korai diagnosztikája, megelőzése és kezelése terén. Ígéretes eredményeink vannak bizonyos genetikai tényezők megismerésében. Kiváló a szakmai-tudományos együttműködésünk a budapesti I. sz. gyermekklinika és a pécsi gyermekklinika munkacsoportjaival.

A Magyar Diabetes Társaság újonnan megválasztott főtitkáraként, professzor úr mit tart a legközelebbi és legfontosabb tennivalójának?
– A Magyar Diabetes Társaság hazánkban az egyik legnagyobb taglétszámú és nagyon színvonalasan tevékenykedő tudományos-szakmai szervezet. A magyar diabetológusok neve szerte a világban igen jól cseng. Ezt mi sem fémjelzi jobban, mint az, hogy az Európai Diabetes Társaság kongresszusát tavaly a mi társaságunk szervezhette meg Budapesten. Nyilvánvalóan tovább kell fejlesztenünk együttműködésünket olyan hazai tudományos társaságokkal, amelyek a diabétesz határterületeivel foglalkoznak, és törekednünk kell nemzetközi kapcsolataink szélesítésére. Az utóbbi időben a társaság olyan helyzetbe került, hogy módja van közvetlenül is támogatni a legkiemelkedőbb hazai kutatásokat, amelyek tovább növelhetik a hazai diabetológia elismertségét. E lehetőségek alapozzák meg társaságunk jövőjét és hátteret biztosítanak ahhoz, hogy betegeink érdekében eredményesen tudjunk fellépni a szakmapolitikai fórumokon is.

Dr. Barkai László 1982-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Szakvizsgák, képesítések: csecsemő-gyermekgyógyászat (1986), gyermek-tüdőgyógyászat (1995), diabetológia (1997). Osztályvezető főorvos lett a Borsod-A.-Z. Megyei Kórházban 2000-ben,  docens a Debreceni Egyetemen 2001-ben, egyetemi tanár a Miskolci Egyetemen 2002-ben, és egyetemi intézetigazgató a Debreceni Egyetemen 2003-ban.
Tudományos fokozatok: kandidatúra 1993, egyetemi habilitáció 1999, az MTA doktora 2003. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, mint például a Magyar Gyermekorvosok Társasága vagy az Európai Diabetes Társaság. 1996-tól a Gyermekdiabetes Sectio titkára, legutóbb pedig a Magyar Diabetes Társaság főtitkárává választották.
Több kiváló tudományos könyv szerzője, illetve társszerzője, számos közleménye jelent meg a hazai és a nemzetközi szakirodalomban. Főként a gyermekgyógyászat gyakorlati kérdéseivel, a neuropátia gyermekgyógyászati vonatkozásaival, valamint a gyermek- és serdülőkori magas vérnyomással foglalkozik. {mos_ri:7}