Dr. Korányi László

Hazánkban első ízben Korányi Sándor, az Ön idősebb nagybátyja kezelt cukorbeteget inzulinnal a húszas évek elején, alig egy esztendővel az amerikai alkalmazás megkezdése után. A híres orvos-tudós nevét az 1. számú Belklinika melletti utca őrzi. Professzor úr elmagyarázná, hogy jelenleg min dolgozik?
– A cukorbetegek hozzátartozóitól, felmenőktől és utódoktól egyaránt gyűjtjük a DNS-mintákat, amelyeket megfelelően tartósítva egy mintatárban elraktározunk. Ez valójában egy génbank, amely azt a célt szolgálja, hogy kimutatható legyen az a géneltérés, ami – adott helyen és lakossági környezetben – a diabétesz kialakulásáért felelős.

Ezek szerint a cukorbetegség csíráit a génjeinkben hordozzuk?
– Egyértelmű, hogy a 2-es típusú diabétesz öröklődő, pontosabban öröklött hajlam következtében kiváltódó betegség. A környezettől, az egyén életmódjától, táplálkozásától és szervezetének ellenálló képességétől függ, hogy kialakul-e – és ha igen, milyen életkorban – a diabétesz. Ha valakinél olyan géneltérést találni, amely jelzi a betegségre való hajlamot, akkor még időben, például kisgyermekkorban el lehet kezdeni a megelőzést, a védekezést.

Melyek a megelőzés eszközei?
– Mindenek előtt az intenzív mozgás, a fizikai tevékenység. A 2-es típusú diabéteszre az inzulinrezisztencia a jellemző, vagyis az, hogy a szervezet sejtjei nem képesek vagy csak csökkent mértékben tudnak reagálni az inzulinra. A fizikai munka az egyetlen természetes mód arra, hogy az inzulin és annak hatását fokozva a cukor bekerüljön a sejtekbe és végül a szervezet feldolgozhassa. A favágók ritkán cukorbetegek. A mi korosztályunk gyerekkorban még a grundon focizott. A mai gyerekek, fiatalok naphosszat ülnek a tévé képernyője, illetve a monitor előtt, „hancúrozásuk” az internet pásztázására korlátozódik vagy a videojátékok nyomógombjainak kezelésére. Ez a körülmény – súlyosbítva a nem ritka túltápláltsággal – a magyarázat arra, hogy újabban egyre gyakrabban lép fel 2-es típusú diabétesz a gyermekek körében is.
Az ülőfoglalkozásúak számára már az is hasznos, ha hetente legalább kétszer intenzív testedzést végeznek. A fizikai tevékenység nyomán 72 órán át javul a sejtek inzulinfelvevő képessége, ez a hatás két napig kifejezetten erőteljes.  Természetesen fontos a korszerű táplálkozás és a túlsúly elkerülése is.

Az önök által tárolt minták tehát kinek-kinek elárulják a rá váró jövőt, alternatívát, választási lehetőséget kínálnak az életmód terén…
– Ma még nem! Világszerte intenzív kutatások folynak, tudósok ezrei dolgoznak azon, hogy megtalálják a génnek azt az összetevőjét, amelyet vizsgálni kell, ami bizonyíthatóan jelzi a diabéteszhajlamot. Nem tudjuk mikor sikerül áttörést elérni, holnap vagy holnapután, de előre fel kell készülni rá. Mivel a géneltérés függ a földrajzi környezettől és egy-egy népcsoport esetében is specifikus, ha mondjuk Amerikában kidolgoznak majd egy eredményes gyógyszert, az nem biztos, hogy nálunk hatékonynak bizonyul. Ha az ilyen felfedezést követően kezdenénk begyűjteni a hazai mintákat, több évtizedes késést szenvednénk. Kilencévi munka után most a Dunántúl tekintetében a minták gyűjtésének egyharmadánál tartunk.

Ez tehát egy aprólékos, hosszadalmas eljárás. Népegészségügyi jelentősége annak lesz, ha szinte a teljes lakosságot – de legalábbis a potenciálisan veszélyeztetetteket – átszűrik. Nem túl súlyosak a felmerülő költségek?
– Ha már elkészül a teljes DNS-tár, csupán folyamatos kiegészítésre szorul. A génvizsgálat maga pedig a korszerű, számítógépes technológiával filléres költségű. Egy-egy chipre minták ezrei feltehetők, ha majd ismertté válik, hogy mi az eltérés, amit vizsgálni kell. A mi munkánk majd annyi lesz, hogy a kért vérmintákat – az orvosi egyetem etikai engedélyével – átadjuk az egyetemi laboratóriumnak, amely megfelelő felszereltséggel rendelkezik a génvizsgálatok elvégzéséhez.

Azért az önök jelenlegi munkáját is valakinek finanszíroznia kell…
– Részben a Balatonfüredi Szívközpont Alapítvány fedezi költségeinket, vannak szponzorok és persze a DRC Kft. vállal különböző kutatási megrendeléseket, amelyek bevételeit visszaforgatjuk a génbank bővítésére.

Dr. Korányi László akadémiai doktor 1966-ban fejezte be tanulmányait a budapesti orvostudományi egyetemen. Az I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdte meg orvosi munkáját, ahol támaszkodhatott nagybátyja, Korányi András professzor útmutatásaira. A diabétesz kezelését, kutatási eredményeit olyan szaktekintélyek mellett ismerhette meg, mint Halmos Tamás és Magyar Imre, a későbbi években pedig Tamás Gyula professzorok.
A nyolcvanas évek elején két esztendőn át Dániában az aarhusi egyetemen a Novo Nordisk gyógyszergyár támogatásával végzett kutatásokat. Kandidátusi értekezésének tárgya 1981-ben a hasnyálmirigy hormontermelése volt. 1987–91 között a washingtoni orvosegyetemen a molekuláris biológiával, ezen belül a diabétesz genetikájával foglalkozott, ebből a témából írta meg nagydoktori értekezését.
1992-től a Balatonfüredi Állami Kórház főorvosa, igazgatóhelyettese. Időközben a malmöi Wallenberg Intézetben a diabétesz öröklődését kutató laboratórium vezetője, majd 1994 után a Biorex Gyógyszergyár kutatási igazgatója, illetve alapítványi laboratóriumának vezetője. Jelenleg a DRC Gyógyszervizsgáló Központ Kft. ügyvezető igazgatója. {mos_ri:7}