Dr. Dömötör Erzsébet

A rendelőben kis konyhát is látunk. Mi ennek a szerepe?
− Fövényi tanár úr tanítványának vallva magamat, a MÁV Kórház szakrendelésén korán elkezdtük a betegek oktatását. A szerencsések közé tartozom, akik részt vehettek Assal professzor úr oktatóprogramján Svájcban. Az itt és a koppenhágai Steno Diabetes Centrumban tanultak alapján szerveztem meg a Cukorbeteg Szakellátó helyünk munkáját. Kezdetben 5 napos − később finanszírozási okokból csak 3 napos − inzulinos tanfolyamokat tartottam 8-10 fős csoportoknak. Rendszeresen tartunk itt gyakorlati "főzőcske bemutatókat", ahová hozzátartozókat is meghívunk. Csaknem 10 éve közreműködésemmel alakult meg a Vasutas Cukorbetegek Egyesülete, a klubdélutánok, közös kirándulások, kulturális programok szervezésében magam is részt veszek. Kiemelt érdeklődési köröm még a diabeteszes lábbal való foglalkozás, s számos hazai és nemzetközi klinikai gyógyszervizsgálatban vettünk részt. A betegoktatáson kívül háziorvosok, fiatal diabetológusok részére továbbképző előadásokat is szervezünk.

Miért tartja fontosnak a cukorbetegek felvilágosítását, oktatását?
− Mert e nélkül a legkorszerűbb kezelési rendszer sem sikeres. Hosszantartó munkával lehet a betegekben kiépíteni azt a szemléletet, hogy partnerként működjenek közre kezelésükben. Érezzenek felelősséget egészségük megőrzésében, akarjanak és tudjanak változtatni a generációkon át megrögződött, a családtól örökölt életmódjukon. Ehhez olykor évek szükségesek, nagy kitartás kell mind a beteg, mind az orvos részéről. A legnagyobb siker az, amikor egy nehezen kezelhető páciensnél tudunk eredményt elérni. Emlékezetes élményem volt, amikor az egyik, évek óta inzulinnal kezelt idős betegünk végre kimozdult otthonából, és mohácsi kirándulásunkon, városnézés közben a parkban megmérte vércukrát, s beadva inzulinját felszabadult az injekciózási kényszer számára kínzó "szégyenétől".

Mi lenne a legalapvetőbb tanácsa cukorbeteg olvasóink életviteléhez és táplálkozásához?
− A cukorbetegnek először − amikor közöljük vele, hogy diabéteszes, és inzulinkezelést kell folytatnia − az önbizalmát szükséges visszaadni. Meg kell erősíteni őt abban a reményben, hogy továbbra is teljes értékű életet élhet. Valójában az egészséges embereknek kellene már gyermekkoruktól úgy étkezniük, mint a cukorbetegeknek. Tulajdonképpen a diabeteszes diéta nem tiltás, hanem felsorolása és − lehetőség szerint − gyakorlati bemutatása az egészséges élelmiszereknek, étkezéseknek. A mennyiségi megszorítás pedig az egyetlen módja az ajánlatos testsúly megtartásának. Érdemes megtanítani a diabéteszes környezetét is arra, hogy az egész család próbáljon áttérni például a barna kenyérre. Az étrend alapja a sok rostot tartalmazó zöldségféle legyen, amelyet változatosan lehet elkészíteni, kevés zsiradékkal és előnybe részesítve a sovány húsokat. Ugyancsak nagyon fontos a rendszeres testmozgás, mert többnyire még a vidéken élő emberek életében is csak a kerti munka jelenti a mozgást. Azt hiszem a következő generációk diabetológusainak is lesz még teendőjük.

Úgy tudjuk, Ön a MÁV Kórház Rendelőintézetének "önkéntes támogatója". Ez mit jelent?
− A járóbeteg-rendelés nagy szaktudást igényel az orvostól, hiszen ott azonnal és egyedül kell döntenie. Ezért is érthetetlen az ezzel foglalkozó orvosok méltánytalan elismerése, amit magam is tapasztaltam. Tavaly novemberben nyugdíjas lettem, és kérésem ellenére sem tudtak bérezéssel tovább foglalkoztatni. Mivel úgy érzem, hogy munkámra szüksége van az intézetnek és a cukorbetegeknek, elfogadtam egy olyan szerződést, hogy önkéntes támogatóként, díjazás nélkül, heti 24 órában elláthatom cukorbetegeimet. Természetesen nehéz az óraszám kétharmada alatt elvégezni a feladatot, s azt is remélem: idővel talán belátják az egészségügy illetékesei, hogy a munkavégzésért, a teljesítményért fizetség is jár.

Dömötör Erzsébet 1965-ben végzett summa cum laude a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán. Az akkori OKI Kórélettani Tanszékén diákköri tagként dr. Kertai Pál mellett dolgozott, több egyetemi tanulmányi versenyen nyert díjakat. Diplomája megszerzése után a budapesti MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet hypertonia osztályán dolgozott, később az I. számú belgyógyászati osztályra került, ahol Zrínyi Tamás főorvos az országban az elsők között szervezte meg a cukorbeteg szakrendelést. A belgyógyászati szakvizsga megszerzése után − az osztályos munka mellett − 1972-től a cukorbeteg szakrendelésen is dolgozott. "Nő létemre és négy fiúgyermek felnevelése mellett a szakmai előmenetelem a másokénál lassabban sikeredett, azonban a cukorbetegekkel való foglalkozás kezdettől nagyon érdekelt." Tagja lett a Magyar Diabetes Társaságnak, majd 1981-től − nagy családjára való tekintettel − az osztályos munkától meg kellett válnia, és heti 36 órában a járóbeteg diabétesz-szakrendelésen dolgozott, később a szakrendelés vezető főorvosa lett. {mos_ri:7}