Dr. Halmos Tamás professzor

Gyógyszert kiváltó mozgás és étrend...

Professzor úr, egyszerűen fogalmazva mi különbözteti meg, mi jellemzi a cukorbetegség két típusát?
– Diabéteszről beszélünk, ha a szervezet vércukorszintje kórosan magas. Két fő típusát ismerjük: az úgynevezett 1-es típusú cukorbetegség gyermek-, illetve ifjúkorban kezdődik, leggyakrabban tíz éves kor körül jelentkezik, de előfordult már kétesztendős gyermeknél is. A hasnyálmirigy inzulintermelő képességének hiányát jelenti, a betegségre tehát az inzulinfüggőség jellemző. A betegek rendszeres inzulinadagolás nélkül életveszélyben lennének. Az összes cukorbeteg tíz százaléka tartozik ebbe a típusba.

A közvélekedés szerint a gyerekkori diabétesz veleszületett betegség és korai halálhoz vezethet. Változatlanul igaz ez?
– Sokan nem tudják, de az 1-es típusú diabétesz is szerzett betegség. A tudomány fejlődésének eredményeként ma már e tekintetben is összehasonlíthatatlanul jobbak az életkilátások, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt voltak.

Népbetegségnek tehát a 2-es típusú diabéteszt tekinthetjük?
– A diabéteszesek nagy többsége a 2-es típusú cukorbetegségben szenved, ők főként az érett és idősebb korosztályba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy esetükben a szervezet sokáig képes volt a szükséges inzulin termelésére, de ez egy idő után már nem bizonyult elegendőnek a cukoranyagcsere-folyamatok egyensúlyban tartásához. Természetesen a nehezebben felismerhető, tünetszegény betegség is kifejti káros hatásait. A 2-es típusnál nem csupán cukorbetegségről van szó, társulhat hozzá súlyfelesleg, esetleg a szíverek trombózisa, agyi keringési zavar, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. A diabétesz tehát sajátos megbetegedés, mégsem kell félni tőle! Minél többet tud róla a páciens, s minél jobban együttműködik kezelő orvosával, annál kevésbé okoz „betegségtudatot”. Aki betartja az orvosi utasításokat, az egészséges életvitel mellett kiegyensúlyozottan dolgozhat és élhet.

Megelőzhető a cukorbetegség?
– Mindenképpen, s a prevencióra egyre nagyobb gondot kellene fordítania a hazai egészségügynek. Természetesen elsősorban a 2-es típusú diabéteszre gondolok, mert az 1-es típusú megelőzése mindmáig megoldásra váró, komoly probléma. A legfontosabb, hogy elejét vegyük az elhízásnak, illetve aki ezt már elmulasztotta, az legalább csökkentse testsúlyát. Gondosan kell megválasztani az étrendet: kívánatos a sok zöldség, gyümölcs, főzelék fogyasztása. Fontos a rendszeres mozgás, a séta, a könnyű sport is. Mindez nem csupán a megelőzést szolgálja, de így vissza lehet fordítani a cukorbetegséghez vezető folyamatot, ami feleslegessé teheti a gyógyszeres kezelést. Sokat jelentene, ha a háziorvosok legalább egy-két évenként ellenőrzésre küldenék pácienseiket a diabéteszközpontokba, amelyekből már 130 működik az országban.

A Magyar Diabétesz Társaság miben tudja segíteni az orvosok munkáját?
– A társaság sokat tett a továbbképzésért. Négy éve folyik nővérképzés, a hallgatók a tízhónapos kemény oktatás végén igen szigorú vizsgát tesznek. Ezek a nővérek – állítom – némely általános orvosnál is többet tudnak diabetológiából. Sokat javítana a helyzeten, ha ők vállalkozóként 5-6 háziorvos munkáját segíthetnék. Feladatunk a szemléletformálás is. Túl sok még (évente 3000!) Magyarországon a cukorbetegség következménye miatt végrehajtott amputálás, és megfelelő felvilágosító, megelőző tevékenységgel felére lehetne csökkenteni a diabéteszvakság eseteit is. Össze kell tehát fogni orvosnak, betegnek, egészségbiztosítónak, hogy eredményesebb lehessen a diabétesz megelőzése és gyógyítása. {mos_ri:7}