A cukorbetegségről sokat lehet hallani: Van, aki szerint a cukorbetegek kövérek és nem ehetnek édeset, valamint inzulinnal szurkálják magukat. Mi a valóság igazából?

Az állandó szomjúság lehet az egyik jel. A többi pedig a gyakori vizelés, az állandó éhség, a kimerültség, az akaratlan fogyás, a lassan gyógyuló sebek, a száraz és viszkető bőr, a láb érzéketlensége vagy bizsergése és a homályos látás. Azonban nem minden cukorbetegnél jelentkeznek tünetek.

A század 20-as éveinek elején Frederick Grant Banting – kanadai fiziológus és a vele együtt tevékenykedő Charles Herbert Best orvostanhallgató Torontóban klinikailag is hasznosítható inzulinnal „rukkolt” elő. A tudomány a két úr felfedezését úgy tartja számon, mint akiknek munkássága révén a cukorbetegek kezelésének történetében új szakasz kezdődött. 1991 óta, Sir Frederick Grant Banting (1891. november 14. – 1941. február 21.) Nobel-díjas orvoskutató születésnapján ünnepeljük a Diabétesz Világnapot.

1923-ban az orvosi Nobel-díjat az inzulin felfedezőinek ítélték. A felfedezés története eléggé közismert. Én most néhány kevéssé széles körben elterjedt adatra szeretném csupán felhívni a figyelmet.