Cukorbetegség és terhesség

Egy cukorbeteg asszony viszont csak megfelelő anyagcsere állapotban, lehetőleg 6 százalék körüli HbA1c szintek mellett eshet teherbe, hogy elkerülje a magzat fejlődési rendellenességeinek kockázatát. A terhesség első 6 hetében fejlődnek ki a magzat szervei, ilyenkor a legérzékenyebbek az anya magas vércukorszintjének mérgező hatására. Ennek elkerülése miatt szükséges az 1-es típusú cukorbeteg nők úgynevezett "prekoncepcionális", fogamzás előtti fokozott gondozása, a kedvező anyagcsereállapot kialakítása. Saját gyakorlatunkban 7-8 százalék közötti HbA1c szinteknél felhívjuk a kismama figyelmét a fejlődési rendellenesség fokozott kockázatára, 9 százalék feletti HbA1c értéknél pedig javasoljuk a terhesség megszakítását. Mélyen átérezzük ilyen esetekben a gyermekre vágyó cukorbeteg asszony súlyos dilemmáját és felelősségét. Az orvos, a család ugyan sokat segíthet, de a nehéz döntés mindenképpen rá vár.

A terhességek 3-5 százalékában lép fel a terhességi (gesztációs) diabétesz. Ha ezt nem sikerül időben felismerni, következménye lehet a magzat méhen belüli elhalása, a koraszülés, az éretlen, "óriás" magzat születése. Ma már többnyire előre kiszűrhetők a gesztációs diabétesz által fenyegetett anyák. A kockázati tényezők: a kövérség, a családban előforduló 2-es típusú diabétesz, a 35 év feletti életkor, s az, ha valaki korábban már 4,5 kilónál súlyosabb csecsemőnek adott életet, illetve többször szült. A korszerű terhesgondozás ezért sem mellőzheti (mellőzhetné) a legkésőbb a terhesség 24. hetében elvégzett glukózterheléses vércukor-meghatározást. Mivel a fejlődő méhlepény (placenta) hormonjai az inzulin ellen dolgoznak, emelkedik a vércukorszint, és kialakulhat a terhességi diabétesz. Lényegében (és jellemzően) csak a terhesség alatt jelentkező és a szülést követően normalizálódó "csökkent glukóztoleranciáról" van szó, amely azonban feltétlenül kezelést igényel. Az esetek felében a vércukorértékek kiegyensúlyozásához elegendőnek bizonyulnak a diétás megszorítások, de a fennmaradó hányadhoz tartozó kismamáknál időszakosan szükségessé válik az intenzív inzulinkezelés. Az átmeneti jelleget bizonyítja, hogy ilyen okból a szülést követően csak az anyák 10 százaléka marad cukorbeteg.

A szülés után a gesztációs diabéteszes nőnek mindent meg kell tennie, hogy anyagcsere-állapota tartósan normális maradjon. Ennek érdekében szabaduljon meg súlyfeleslegétől, már a szoptatás időszakában is táplálkozzon energiaszegényen és szakítson időt a rendszeres testmozgásra, ügyeljen az egészséges életvitelre. Így jó eséllyel kerülheti el a diabétesz későbbi kialakulását. Ajánljuk, hogy legalább évente ellenőriztesse éhgyomri vércukorértékét, és 3-5 évenként végeztessen terheléses vércukorvizsgálatot.

Ritkábban esik szó a 2-es típusú cukorbetegek terhességéről. Mivel (elsősorban a túlsúly miatt) a fiatal nők között egyre gyakoribb a 2-es típusú diabétesz, fokozott figyelmet kell fordítani körükben is mind a tervezett, mind a spontán terhességre. Viszonylag fiatal korban ez a diabéteszforma vércukorcsökkentő tablettákkal többnyire jól egyensúlyban tartható, de számolni kell azzal, hogy e gyógyszerek magzati ártalmat okozhatnak. Tehát a gyermeket kívánó 2-es típusú cukorbeteg nőnek szintén meg kell terveznie terhességét, és az óhajtott fogamzás előtt 2-4 héttel abba kell hagynia a vércukorcsökkentő tabletták szedését. Hasonlóan 1-es típusú sorstársaikhoz, kizárólag diabetológus szakember gondozása mellett vállalják a terhességet, aki - ha szükséges - már a fogamzás előtt inzulinkezelést alkalmaz.

A cukorbeteg nőkhöz szóló legfontosabb üzenet, hogy szakszerű ellátással és fegyelmezett életvitellel ők is optimális terhességre és egészséges baba születésére számíthatnak.