Mennyibe kerül a cukorbetegség Magyarországon?

Ennek a betegkörnek a kezelésére kifizetett társadalombiztosítási (TB) finanszírozás és támogatás összege és aránya a következőképpen alakult 2008-ban:

A fenti adatok az OEP honlapján fellelt hivatalos közleményéből származnak. Amit kiemelendőnek tartunk, az a teljes összeg, amely 26 milliárd forintot tesz ki, ezen belül pedig a két meghatározó jelentőségű további összeg, egyrészt az inzulinokra fordított csaknem 15,5 milliárd forint, valamint a vércukor csökkentő tabletták támogatására fordított közel 6 milliárd forint. E tételeknél lényegesen kisebb a kórházi ápolások 3,8 milliárd forintot kitevő költsége, és emellett szinte eltörpül a járóbeteg szakellátás 880 millió forintos költségvonzata.

A számsorban egyetlen tételt nem tudok értelmezni, ez a gyógyászati segédeszközök támogatására kifizetett közel 15 millió Ft. Sajnos erre nézve magyarázatot nem kaptam az OEP illetékeseitől. Ugyanígy jártam, amikor a gyógyászati segédeszközök támogatásával foglalkozó főosztályon érdeklődtem a vércukormérő készülékekre, csíkokra, az inzulinadás eszközeire (pen-ek, pen-tűk, fecskendők) és a diabeteses gyógycipőkre és lábágyakra fordított támogatás éves összege iránt. Ezért csupán becslésekbe tudok bocsátkozni, mely szerint ennek összege éves szinten minimum 3 milliárd Ft lehet. Ez a fent közölt 26 milliárddal együtt megközelíti, talán el is éri a 30 milliárd Ft-ot. Bizonyos, hogy ezen költségek között nem szerepel a több ezer, dialízisre szoruló végstádiumú vesebeteg kezelési költsége, mely évente betegenként több millió forintot tesz ki.

Mindehhez még egy szempont: szemben a külföldi számítási móddal, a közvetett költségek értelemszerűen nem szerepelnek a felsorolt adatok között. Így semmilyen adattal nem rendelkezünk arra nézve – miután Magyarországon ilyen számítások soha nem készültek – hogy mi a munkából történő kiesés, az idő előtti megrokkanás, a látás elvesztése, egy végtag amputáció nyomán létrejött életminőség romlás, stb. negatív költségvonzata, melyek hozzáadódnak a fentiekhez, mint ezt pl. az Egyesült Államokban a statisztikához is hozzáadják. Ezen költségek ugyanis egyrészt negatívumként jelentkeznek a nemzetgazdaságon belül és jelentős mértékben negatív irányban tolják el a betegek és hozzátartozóik életszínvonalát, életminőségét is. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyit fizet a beteg a gyógyszerekért és mennyivel kerül többe a diétás étkezés.

Összegezve az eddigieket: A hazai egészségbiztosítás úgy tűnik, az európai átlag szint körüli mértékben támogatja a cukorbetegség kezelését, nem sokkal elmaradva a nálunk jóval gazdagabb országok mögött. Ennek immár több évtizedes hagyománya van nálunk és mindez köszönhető nem utolsó sorban a cukorbetegek érdekeiért megalkuvás nélkül és folyamatosan harcoló diabetológus szakembereknek, és a jó egy évtizede e harcot elszántan támogató laikus érdekképviseleteknek, nevesítve a MACOSZ-nak. Külön kiemelendőnek tartom a humán és a még korszerűbb analóg inzulinkészítmények többnyire 100%-os támogatása mellett a vércukorcsökkentő tabletták, köztük a legkorszerűbbek 70%-os támogatását, a bevezetés előtt álló nem inzulin jellegű injekcióban adható vércukorcsökkentők szintén 70%-os támogatását, és azt, hogy sokéves harc után sikerült elérni a neuropátia kezelésére szolgáló szerek 90%-os támogatását is.

Mindez együttesen azt jelenti, hogy – miután a vércukormérő tesztcsíkok receptre történő felírhatóságában a múlt év augusztusától bevezetett ésszerűtlen korlátozásokat ez év januárjától feloldották –, a cukorbetegek és a gondozásukkal foglalkozó szakemberek egyaránt elégedettek lehetnek az OEP által nyújtott támogatásokkal és azok mértékével. Csak így maradjon a jövőben is.

Dr. Fövényi József