Környezetszennyezés és cukorbetegség

A Lancet legutóbbi kiadásában Dr. Oliver Jones és Dr. Julian Griffin rávilágítottak arra, hogy tovább kell vizsgálni a szinte állandóan, mindenhol jelenlevő szerves szennyezőanyagok (melyek között sok rovarirtószer is megtalálható) és az inzulinrezisztencia kapcsolatát.

A két orvos a kommentárjában hivatkoznak Dr. D. Lee kísérletére is többek között, mely szoros kapcsolatot mutatott ki a vérben megjelenő szerves szennyezőanyagok és a 2-es típusú cukorbetegség között.

“A korreláció természetesen nem jelent automatikusan ok-okozati viszonyt, – mondja Dr. Jones – de ha csakugyan kapcsolatban vannak, annak borzalmas egészségkárosító hatásai lehetnek. Jelenleg csak korlátozott információ áll rendelkezésre. A felnőttkori cukorbetegség kapcsán a kutatók leginkább a genetikai hatásokat és az elhízást vizsgálják, a környezeti tényezőket, mint pl. a szennyezés, csak igen kevéssé”.

Érdekes, hogy Lee tanulmányában az elhízást és a diabéteszt nem hozták kapcsolatba azoknál a betegeknél, akiknek a vérében alacsony szerves szennyezőanyag-szintet találtak. Más szóval, azok, akik soványak, de vérükben magas a szennyezőanyagok szintje, nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a túlsúlyosak, akiknek a vérében kevés hasonló anyag van jelen.

Dr. Jones szerint először is azt a hipotézist kell megvizsgálni, hogy a szerves szennyezőanyagok cukorbetegséget okozhatnak, pl. sejt-vagy szövettenyészetek segítségével. Feltételezve, hogy a szennyezőanyagoknak lehet ilyen hatása, a következő lépés az lehetne, hogy megpróbálunk kifejleszteni egy kezelési módszert a veszélyeztetett emberek számára.

A szerves szennyezőanyagok akkor kerültek előtérbe, mint hatékony rovarirtók, amikor a negyvenes években bevezették a DDT-t. Sok hasonló vegyület kegyvesztett lett, miután ezeket okolták néhány vadon élő madár és más állatok pusztulásáért, (Rachel CArson Silent Spring című munkája szólt erről az esetről) továbbá az emberi egészségre gyakorolt negatív hatásáért. Mivel a szer összetevői nehezen bomlanak le, bekerülhetnek a táplálkozási láncba, és ezzel együtt az emberek vérkeringésébe, még akkor is, ha sok mérget már sok éve betiltottak. Ráadásul ezek a testzsírban hosszú időre el is raktározódnak.